Végül Daína Miamiba telepedet le 1991-ben. A könyvet, amiről most beszélgetünk 2006-ban írta, címe: Az örök szerelem szigete.

A könyv egy családtörténet, melynek cselekménye két szálon fut; az egyik szál a mai, modern időkben játszódik, míg a másik az 1850-es évekbe repíti vissza az olvasót. A modernkori történetben, a főszereplő Cecilia, misztikus kutatásának lehetünk tanúi. A fiatal újságíró egy fantom házat keres, mely időről időre feltűnik Miami különböző részein. Számos szemtanú állítja, hogy látta a ház lakóit is, akik viselkedésük alapján titkokat rejtegetnek. Cecilia úgy dönt, kinyomozza a rejtélyt.

- Daína, olvastam a könyvét, ami nekem nagyon tetszett. Sok minden kiderült belőle Kubáról. Megkérdezhetem, miért hagyta el az országot?

- Ugyanazon okok miatt, mint amiért az a majdnem kétmillió kubai – a tizenegymilliós országból -, elment. Az alapvető emberi jogok, főként a személyes szabadság hiánya miatt.

- Hogyan vetődött fel a könyv megírásának ötlete?

- Ez a könyv valójában a “Havanna titkos része” című sorozat egy darabja. A sorozat minden egyes darabjában megpróbáltam egy teljes társadalmi és emberi valóságot ábrázolni, ami néha érthetetlen még az ott élők számára is. A realitással való kapcsolata mellett, a sorozat minden darabja bemutat egy-egy különböző oldalt a spiritualitásból; szó van benne a reinkarnációról, a Kelta mágiáról, a médiumok világáról vagy az Afro-amerikai kultúráról… Megpróbáltam megválaszolni számos kérdést, hogy milyenek vagyunk mi, mint kubaiak, és mint emberek. Ez a kötet felvet néhány lehetséges választ, ezekre a kérdésekre.

Mennyi a valóság és mennyi a fantázia a könyvben?

Amit sok ember fantáziának hisz, az néha a számomra nagyon is valóságos. Gondoljunk a szellemekre, egy múlt béli látomásra, egy jövőbe látásra, a telepátiára és egyéb paranormális esetekre, ezeket mondhatjuk a fantázia egy részének. Innen nézve a könyv tele van a fantázia különböző elemeivel. Ebből a szögből a valóság és a fantázia keveredik a könyvemben. Ugyanakkor ez az a kombináció, ami megtörténik a mindennapi életemben. Feltételezem a valóság és a fantázia, különböző jelentéssel bír, a különböző emberek számára. Így jobb lesz, ha meghagyom, hogy az olvasó döntse el mennyi a fantázia és mennyi a valóság a könyvben.

 Számos könyvet írt eddig. Mi késztette pont ennek a történetnek a megírására?

Egy nő szemszögéből akartam újra mesélni a kubai történelem elmúlt 150 évét, bár a könyvben ugyanannyi a férfi, mint a női szereplő. Ezért - habár a történelem mindig tele van vérrel és halállal – azt akartam, hogy ez egy szerelmi történet legyen. Ugyanakkor bele akartam csempészni némi kubai jellegzetességet, ami a szereplők gondolkodásmódjához, lelki megismeréséhez nyújt kapaszkodót. Ezért jelenik meg benne a boleró – a kubai romantikus ének kiválóságaként – a különböző etnikumok, melyek között ott vannak a kubai emberek az ő hitükkel, babonáikkal, isteneikkel stb. De a legjobban egy Kubába bevándorló kínai család történetét akartam elmesélni, egy olyan tényt, ami szinte teljesen el van temetve a kubai kultúrában. Fontos lépés lehet a kubai nemzet jobb megismerésében, ha megértjük a kínai bevándorlók Kubába jöttét.

Daína, egész életében író akart lenni?

Gyerekként kezdtem el írni. Már tíz éves korom óta írtam meséket és tudományos-fantasztikus történeteket. Az írás velem volt mind a gyermekkorom, mind a felnőtt éveim során. De soha nem gondoltam, hogy író leszek. Mindig azt hittem űrhajós, balerina, régész vagy esetleg kvantum fizikával foglalkozom majd. Ezeket mind felsoroltam, amikor valaki megkérdezte, mi leszel, ha nagy leszel… Majd, amikor a havannai egyetemre jártam, megnyertem egy országos irodalmi pályázatot. Aztán, ahogy azt mondani szokás, a többi már történelem…

Mondana pár szót arról, most min dolgozik?

Nem szeretek arról beszélni, amin éppen dolgozom. Úgy hiszem, az rossz ómen, szerencsétlenséget hoz a könyvre. Annyit azért elárulok, hogy egy történelmi thrillerről van szó…

Kérem, mondjon néhány szót a mindennapjairól.

Egészen egyszerű életet élek. Nem járok el túl sokat, a legtöbb időt itthon töltöm írással. Néha, általában hétvégén meglátogatom a barátaimat, néha színházba megyek, vagy valami kulturális eseményre. Sokat olvasok. Imádok utazni, de csak ritkán teszem, mert borzasztóan félek a repüléstől. Az igazat megvallva, az életem legjobb, legérdekesebb része a fejemben zajlik 

Köszönöm a beszélgetést.

Orban Erika