- Erika, miért választják a hölgyek ezt a sportágat?

 Bodnár Erika: A szinkronkorcsolya kiváló lehetőség azon fiatalok számára, akik szeretnének korcsolyázni, de a műkorcsolyában elvárt követelményeket, edzésmennyiséget, magas költségeket nem tudják vállalni. Másrészről kevés gyermek tudja eldönteni 4-5 évesen, hogy melyik sport érdekli. A műkorcsolyát nagyon korán kell elkezdeni, illetve komoly tehetséggel kell rendelkezni mid fizikális, mind pszichés rátermettséggel. Szinkronkorcsolyában később is, 10-12 éves korban is érdemes gondolkozni, mellesleg ebben a sportban nem az egyéni tehetség vagy teljesítmény számít, hanem a csapatmunka.

- Mióta működik a Jeges-Vegyes?

Bodnár Erika: 2005-ben keresett meg hét lány, hogy szeretnének szinkronkorcsolya csapatot. Nekik alapvetően a korcsolyatudásban is hiányosságok voltak, így elkezdtük a gyakorlást az alapoktól.

- Milyen korosztályt céloz meg?

Bodnár Erika: Két versenyző csapatunk van pillanatnyilag. A novice csapat 10-14 év közötti lányokból áll, a senior csapat 15 évnél idősebb fiatalokból. Ezenkívül van egy utánpótlás csoportunk is, ahova bármilyen korosztályból szeretettel várjuk a jelentkezőket.

- Lehet valaki amatőrből profi?

Bodnár Erika: A szinkronkorcsolya sportban nem szívesen használom az „amatőr” szót. Inkább szabadidős vagy rekreációs kifejezést használjuk. A szabadidős versenyek annyiban térnek el a „profi” versenyektől, hogy nincsenek túl szigorú megkötések. Például a csapat létszámára vonatkozóan, illetve életkorban lehet kedvezményeket kérni, a senior és junior kategóriában két program helyett eggyel is lehet versenyezni, de a pontozási rendszer és a kűrelemek megegyeznek az összes többi versenyen előírt elemekkel és szabályokkal. Ez azt jelenti, hogy egy fiatal csapattal is el tudjuk kezdeni a versenyzést és amikor megfelelő létszámmal és felkészültséggel rendelkezünk, akkor természetesen tudunk indulni „profi” versenyen is, amelyeket a Nemzetközi Korcsolyaszövetség (ISU) vagy a Magyar Korcsolyaszövetség (MOKSZ) rendez.

- Milyen kondíciójú hölgyekből válhat szinkronkorcsolyázó, elég-e a lelkesedés, és a szép, tetszetős kűrök mögött mennyi munka áll?

Bodnár Erika: Eleinte valóban hobbi céllal állt össze a csapatunk, gondoltuk, hogy heti 1-2 alkalommal csúszkálunk majd egy kicsit. Mostanra nagyon sok idő, pénz, energia van a munkánkban. Ez azt jelenti, hogy természetesen lelkesedés nélkül nem megy a dolog, de aki ezt a sportot választja, annak tudnia kell, hogy felelősséggel tartozik a csapata iránt. Rendszeresen kell járni az edzésekre, mert legtöbbször a hiányzók keserítik a csapat életét. A műkorcsolyázók szinte minden napjukból áldoznak az edzésekre. Van, amikor reggel és este is korcsolyáznak. Nálunk egy picit más a helyzet, igyekszünk hetente 3 olyan alkalmat találni, amikor együtt tudunk gyakorolni a jégen, ezen kívül természetesen szükség van erőnléti és táncedzésekre is. Tehát nem igazán magas az edzések száma, viszont nagyon fontos a rendszeres részvétel, ami sok lemondással jár.

- Meséljen az eddigi elért eredményeikről!

Bodnár Erika: Első lépésben 2008-ban egy német nemzetközi versenyen próbálkoztunk Grimmában: Deutschland – Pokal f. Hobbylaufer, ahol a kimondottan szabadidős korcsolyázóknak rendezett kategóriát meg is nyertük. Ezen felbátorodva 2009-ben Widnauban indultunk egy szintén szabadidős korcsolyázóknak rendezett versenyen, ahol a senior csapat az 5, novice csapatunk a 8. helyen végzett. Ez utóbbi nem mondható igazán jó eredménynek, de nem keseredtünk el, mert ezen a versenyen olyan csapatok indulnak, akik profi klubcsapatoknak az utánpótlás csoportjai illetve a senior kategóriában olyanok, akik a nemzetközi komolyabb versenyeken indultak eddig, most visszavonultak és számukra könnyebb versenyeket választanak. Nagy lelkesedéssel készülünk és igyekszünk felvenni velük a versenyt. Az I. Magyar Szabadidős Szinkronkorcsolya Kupán mindkét csapatunk a 2. helyen végzett. Ezen a versenyen nem is az eredmény a fontos, hanem az, hogy egy barátságos versenyen találkozzanak a magyar csapatok. Itt tudnak indulni olyan csoportok is, akik 16 főnél kevesebben vannak, akiknek kevés az edzés lehetőségük és nem tudnak felkészülni komolyabb versenyekre és bárki indulhat, aki 8 fővel már be tud mutatni 2-3 perces programot.

- Tudom, hogy Ön indította el az első magyar amatőr szinkronkorcsolya versenyt. Milyen indíttatásból? Lesz-e folytatás?

Bodnár Erika: Szabadidős szinkronkorcsolya versenyen való részvételre kizárólag Svájcban és Németországban volt eddig lehetőség. Magyarországon két versenyt rendeznek minden évben, a Magyar Bajnokságot és a Jégvirág kupát, ahol az ISU által előírt szabályokat kell teljesíteni. Szeretném, ha Magyarországon népszerűbbé válna ez a sport, fontos számunkra, hogy minden évben megrendezésre kerüljön ez a szabadidős verseny is és minél több fiatal kapjon lehetőséget, hogy ebben a szép sportban megmutathassa tudását.

- Kérem, meséljen egy kicsit magáról, az álmairól, az idáig vezető útjáról, a csapatról!

Bodnár Erika: 2006-ban végeztem a Semmelweis Egyetem TF karán, a Továbbképző Intézet által szervezett kurzuson, mint műkorcsolya sportedző. Néhány évvel ezelőtt álmodni sem mertem volna, hogy szinkron csapat edzője leszek. Az idáig vezető út nem nevezhető éppen zökkenőmentesnek, de ennek ellenére egy példaértékű közösség jött létre, csapatunk minden tagja komoly elhivatottságot érez a Jeges-vegyes iránt és kitartó munkával, nagy türelemmel dolgoznak együtt a tanítványaim. Szeretném, ha a későbbiekben még több lehetőségünk lenne a felkészülésre, hogy idővel mi is részt vehessünk a „profi” versenyeken.

Köszönöm az interjút!

Madarász Ildikó