huszadik század eleji tudósok és művészek gondolkodását. Közöttük volt Kepes György és Frank Malina is, akik szilárdan hittek abban, hogy a tudományos megismeréssel együtt képzelhető el egy újfajta művészi szintézis. Mind Kepes, mind Malina kelet-európai gyökerekkel rendelkezett, és művészetüket is ugyanaz a modernista szemlélet hatotta át.

Kepes György és Frank Malina szellemiségét a kísérletezésben és radikális újításokban megnyilvánuló teremtő képzelet, illetve a magasabb célokra törekvés páratlan együtt hatásaként jellemezhetnénk a leginkább.

Korukat messze megelőzve igyekeztek a művészet és a tudomány között húzódó merev határok lebontásával hozzájárulni az alapvető szemléletváltás bekövetkezéséhez oly módon, hogy ennek eredményei mindenki számára elérhetővé válhassanak. Kepes és Malina egyaránt a művészet és a tudomány közötti egyensúly - ha úgy tetszik, harmónia - megteremtésére törekedett, s ezt hatékony együttműködésben, valamint az ismeretátadás legtágabb értelmezésével kívánták elérni.

Pályájuk során mindvégig előtérbe helyezték a fénynek mint dinamikus médiumnak a használatát. Munkásságuknak ez a közös mozzanata teremti meg egyben a kettejük közötti összekötő kapcsot a Fényjátékosok című projekt koncepciójában.

A cseh szülőktől származó Malina elmélyült művészeti érdeklődése ellenére műszaki tanulmányokat folytatott, és már fiatalon részt vett a rakétameghajtással kapcsolatos tudományos kutatásokban és repüléstechnikai újításokban. Nagy hatással volt rá a repüléstan kiváló teoretikusa, Kármán Tódor, akinek az irányítása mellett dolgozott a Kaliforniai Műszaki Egyetemen. Nem csak publikáltak együtt, de egész életükben munkatársak és barátok maradtak.

A második világháború idején Kepes és Malina is dolgozott az Amerikai Egyesült Államok hadserege számára. Kepes álcázásra vonatkozó elméletének katonai alkalmazhatóságát tanulmányozta, valamint szemináriumokat vezetett ebben a témában a chicagói Formatervezési Iskolában (School of Design), Malina pedig rakétafejlesztési projekteken dolgozott, s alapvető szabadalmaival szolgálta az amerikai rakétaipart. Többek között az ő nevéhez fűződik az USA első magas-légköri kutatórakétájának, a WAC Corporal-nek a megépítése. 1945. október 11-én Malina irányításával indult útjára a WAC Corporal rekorddöntő 43.5 mérföld (70 km) magasságba. Ez a rakéta volt az első ember alkotta tárgy, amelynek sikerült kilépnie a Föld légköréből.

Művészi munkássága során a feszültség, a transzparencia, a fény és a mozgás kérdéseit vizsgálta, majd az ötvenes években a kinetikus művészet felé fordult. Művészeti kísérletei során figyelt fel a pszichológia és a megismeréstudomány látással kapcsolatos kutatásaira - akkoriban még teljességgel feltáratlan volt ez a művészet és a tudomány közötti átjárást jelentő kapcsolat. Első önálló kiállítását 1953-ban rendezték meg Párizsban, amelyet számos további kiállítás követett. 1968-ban alapította meg a művészet, a tudomány és a technika érintkezési területeit átfogó, úttörő jelentőségű Leonardo folyóiratot, melynek első szerkesztőjeként a tudósok és a művészek közötti kapcsolat megszilárdítását elősegítő fórumként képzelte el a lapot.

Kepes György, a Magyarországon született festő, formatervező, művészet-teoretikus és tanár számára a Kassák-kör kísérletező szellemisége jelentett fiatalkori ösztönző hatást. Azután Moholy-Nagy Lászlóval dolgozott számos projekten Berlinben, majd az Egyesült Államokba átköltözve vele együtt részt vett a Bauhaus, illetve az Új Bauhaus elméletének és gyakorlatának a továbbvitelében. Amikor Kepes megérkezett Észak-Amerikába, Moholy-Nagy tanítani hívta a chicagói Institute of Design-ba (amelynek Moholy-Nagy adta az Új Bauhaus nevet).

Kepes Györgyöt „fényművészként" is szokás emlegetni. Az első művész volt Amerikában, aki nagy léptékekben használt neoncsövet. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy egész életműve - festményeit, fényképeit, fotogramjait is beleértve - a fénnyel és az árnyékkal végzett kísérleteken alapult. Meg is fogalmazta egy ízben, hogy a fényképezés jelenti a kapcsot festményei és a technológiára épülő installációi között.

Mindemellett rengeteg könyvet írt. Publikációi kiválóan tükrözik akadémikus szigorúsággal párosult határtalan kíváncsiságát. Tucatnál is több nyelvre fordították le írásait, amelyeket a mai napig tankönyvként használnak világszerte. Nem csak Kepes, de Malina is előszeretettel publikált interdiszciplináris munkatársakkal. Könyveikben, illetve a Leonardo folyóiratban a világ legkiválóbb szerzőinek a tollából közöltek tanulmányokat és cikkeket.

A képzőművészeti alkotásokat, levelezéseket és további dokumentumokat bemutató kiállítás Kepes György és Frank Malina életén, munkásságán és gondolatain keresztül összefüggéseiben kívánja megjeleníteni a modernista mozgalmak interdiszciplináris törekvéseit és azok eredményeit. A két művész összetett - a megelőlegezhető művészi és tudományos kapcsolatokon messze túlmutató - kapcsolatrendszerét egy dinamikus interaktív térképpel illusztráljuk.

 Czeglédy Nina és Kopeczky Rona