Ismét egy tabu téma, hiszen koreográfiájában az ép táncosok mellett számos mozgássérült ember is fellép.

A táncművész-koreográfus talán azzal is vonzotta magára a szakma és a közönség egyre nagyobb figyelmét, hogy darabjaiban folyamatosan tabutémákat feszeget, s ezeket egyedi formavilággal, sajátosan fanyar humorral tesz. Látványos produkciói felkavarják, megdöbbentik, gondolkodásra kényszerítik a nézőt, gondoljunk csak a másik nagy port felvert előadásra a „Vagina-monológokra”, tagadhatatlan, hogy a művésznő produkciói mindig az érzelmekre hatnak. Látványos, de szakmailag nehezen bejárható út ez. Talán ezért is sikerült előbb külföldön hírnevet szereznie, s csak utána elfogadtatnia magát itthon. De végül ez is sikerült, s számos elismerés nyugtázza működésének elismert voltát.

-         Yvette játszik, rendez, koreografál. Honnan van ez a sok energia?

Jelenleg sérülés miatt nem táncolhatok, így marad a rendezés és a koreografálás. Persze az én energiáim is végesek, de fantasztikus munkatársaim vannak, a táncosaim, az asszisztenseim és a társulat szervezői mindenben segítenek, így a sok munka és a tanítás mellett még tudok pihenni is és a kisfiammal együtt lenni.

-         Lélektánc darabja legalább olyan felkavaró, mint anno a Vagina monológok voltak. Miért feszegeti ezeket az ún. „tabu-témákat”? Nem lenne egyszerűbb a könnyedebb darabokkal dolgozni?

A témák engem találnak meg, a Vagina monológokra és a Lélektáncra is felkértek. Hiszek a sosrszerűségben, hogy ezeket a darabokat létre kellett hoznom. Az élet pedig tele van újabb és újabb kihívással, amelyek nem mindig vidámak, könnyűek és egyszerűek.

-         Honnan jönnek ezek az ötletek, gondolok itt akár a lélektáncra, akár a Lány keretben-re, vagy a Miss. Julie-ra. Mi az, amit meg akar ezeken keresztül mutatni, tanítani a nézőknek?

A Lány, kertben is hasonlóan sorsszerűen született: egy ismeretlen férfi egy előadás után a kezembe adott fotókat, amiken én vagyok látható kilenc éves koromban. A fotók olyan csehovi szépségűek voltak, hogy el tudtam attól vonatkoztatni, hogy én vagyok rajtuk. Egy fiatal lány sorsa érdekelt, aki ott állt a lugasban, tele harmóniával és szépséggel, és hogy vajon milyen életút vár rá. A Miss Julie már régóta foglakoztatott, az egyik kedvenc színdarabom volt. Tanítani nem akarok a nézőknek, csak kérdéseket feltenni, amikre gyakran én magam sem ismerem a választ, csak kibeszélem magamból, szinte terápiaszerűen, a bennem zajló történéseket.

-         Mit és hol láthat az ön munkái közül a közönség jelenleg?

Legutóbbi bemutatónk a Művészetek Palotájában volt Halál és a lányka / Menyegző címmmel. Két egyfelvonásos darabról van szó, az első részt a közelmúltban elhunyt példaképem, Pina Bausch emlékére készítettem, a második részt az Operaház táncosaival közösen újítottuk fel. Ugyanitt februártól láthatja ismét a közönség a Varázscirkusz és Varázsfuvola című előadásainkat. Műsoron van a Kamrában a Lány, kertben, a Kolibi Színházban futó gyerekelőadásaink a Négy évszak és a Gyermekjátékok. A Nemzeti Táncszínházban éppen most újítjuk fel a korábban igen sikeres Csoportterápia című előadást, illetve itt játsszuk szintén gyerekeknek a Létrameséket. A Lélektánc országos turnéját pedig a múlt héten zártuk a Millenáris Teátrumban.

-         Most éppen min dolgozik?

A legközelebbi bemutatónk a Trafóban lesz január 28-án. A címe Újravágva – Director’s Cut lesz. Arról szól majd, hogy mi lenne, ha alkalmat kapnánk arra, hogy a mai tudásunkkal és érzéseinkkel az életünket, munkáinkat újrajátszhassuk, újravághassuk. Az eddigi munkásságom önként vagy kényszerűségből kimaradt jeleneteit fogom felidézni, értelmezem át és kreálom újjá.

-         Jövőbeni tervei?

Mivel nagyon fontos és számomra kedves része a munkámnak a gyerekelőadások készítése, a Péter és a farkast készülök megkoreografálni a Nemzeti Táncszínházban, melynek jövő tavasszal lesz a bemutatója, illetve a legutóbbi sikerre való tekintettel meghívtak, hogy jövőre ismét rendezzek Gyergyószentmiklósban, Romániában.

-         Yvette, mi foglalkoztatja még a munkáján kívül?

Elkötelezett állatvédő vagyok, a múlt héten részt vettem egy jótékonysági célú fotózáson, ahol az Illatos úti ebtelep „lakóival” fotóztak ismert embereket, hogy a menhelyen élő kutyák örökbefogadását így népszerűsítsék. Még az is megfordult a fejemben, hogy én is hazaviszek egy újabb árva kutyát...

Köszönöm a beszélgetést.

Orbán Erika

Fotó: Horváth Judit - Bozsik Yvette Társulat.