A jogi diplomás műsorvezető rádiós hírszerkesztőként kezdte, 2004-ben került az MTV-hez, ahol a Regionális Híradó és a Kárpáti Krónika műsorvezetőjeként dolgozott. Két év után váltott: a Duna Televízió híradójában, majd politikai-közéleti műsoraiban dolgozott. 2008-ban csatlakozott újra az MTV csapatához: a Nap-kelte és a Híradó műsorvezetője lett. Jelenleg hetente egyszer, csütörtökönként vezeti a Ma Reggelt. Az idén született meg kislánya, Eszter, Krisztát babázás közben, otthonában értem utol, s tettem fel neki kérdéseimet.  

Melyik volt az a pillanat, ami a hírek világába sodort?

17 éves voltam, amikor a Siófokról sugárzó Juventus Rádió riportereket keresett. Én pedig nyári munkát. A tinédzserek öntudatosságával jelentkeztem, pedig a mikrofonhoz annyi közöm volt csupán, hogy a gimnáziumban sokat szavaltam, illetve az ünnepségeken konferáltam. Rögtön beültettek élő adásba, ahol a műsorvezető megkérdezte, hogy milyen témákban szeretnék riportokat csinálni. Fogalmam sem volt. Azt gondoltam, hogy majd ők megmondják, én meg megyek és megcsinálom. Végül azt válaszoltam, hogy a német nyaralók és a helyiek életét megkeserítő szúnyoginvázióról. Akkora blamának éreztem a helyzetet, hogy biztos voltam benne, szóba sem állnak velem. Tévedtem. Felvettek, és néhány riportkészítés után bedobtak a mélyvízbe: híreket kellett szerkesztenem és mondanom. A politikával előtte egyáltalán nem foglalkoztam, de tudtam: vagy meg tanulok úszni, vagy elsüllyedek. Két évvel voltunk a rendszerváltozás után, óriási volt a felelősségem, hogy mi hogyan hangzik el a rádióban. A sorsom akkor megpecsételődött, a munkámból szerelem lett.

Rádióztál is, most képernyőn vagy! Számodra melyik a nagyobb kihívás?

Az utóbbi. De nem is feltétlen azért, mert ott már látnak is, nem csak hallanak, hanem mert a képernyőn egy egészen más műfajt művelhetek, ez pedig a közéleti, politikai műsorvezetés. Nagy a különbség egy három órás élő műsor levezetése és egy néhány perces rádiós hírblokk szerkesztése, felolvasása között. Felkészültséget, tájékozottságot, koncentrációt és alázatot kívánó hivatás ez.

A jogi diplomát végleg a szögre akasztottad, vagy később szeretnél majd ezzel a pályával is foglalkozni?

Azt mondják, a média ritkán kínál nyugdíjas állást. Ezért is döntöttem úgy, hogy közel a harminchoz újra iskolapadba ülök. Nem a doktori cím vonzott tehát. Amíg lehet, a médiában maradok, de nem árt, ha az ember egy másfajta tudást is birtokol, bármikor szüksége lehet rá. Arról nem is beszélve, hogy jogi ismereteimet remekül fel tudom használni jelenlegi munkám során is.

De áttérve személyesebb vizekre, láttuk a gyönyörű, pocakos képeidet, majd a pocak lakóját is, s a Te földöntúli mosolyodat. Mesélj kicsit magatokról, a csajokról!

Ez kedves, köszönöm. A magánéletünket igyekszem megőrizni magunknak, de tény: életem legnagyobb boldogsága a kislányom, Eszter. Négy hónapja egy újabb hivatásom lett, ez a szülői hivatás. Amikor Ő előbújt, azzal én édesanyává születtem. Nincs Nála fontosabb.

Biztosan jó szervezést igényel, hogy heti egy alkalommal képernyőn láthatunk ismét (pár hónap elteltével)! Hogy oldod meg?

Nem olyan nehéz, hiszen tényleg csak heti egy alkalomról van szó. Eszterke akkor ébred, amikor én elköszönök a nézőktől. Készülni pedig akkor készülök, amikor Ő alszik. A hírek meghallgatása, az internet böngészése és az újságolvasás pedig minden nap belefér. Eszterke végtelenül nyugodt, kedves kisbaba, sokszor hosszasan, csendben szemléli ezt az érdekes, új világot. Megfigyeltem, hogy mindig többet alszik napközben, amikor a másnapi adásra készülök. Hiszem, hogy nem véletlenül. Négy hónapos bölcsességével így segíti édesanyját.

Végezetül, melyik az a kérdés, amit még eddig soha nem tettek fel, de mindig szerettél volna rá válaszolni?

Nincs ilyen. Ha valamit tudatni szeretnék másokkal, akkor azt belecsempészem a többi kérdésre adott válaszaimba. Ezt a politikusoktól tanultam.

Köszönöm az interjút.

Fotó: Farkas Tibor

Madarász Ildikó