és nem igen akarnak felkelni. Egyik reggel Lilla a mesenézés reményében mégis erőt vett magán és próbálta kinyitni a szemét. Mivel ez nehezen sikerült, csalódottan megjegyezte: „Annyit aludtam, hogy eljomlott a szemem…”

Most a téli időszakban sokat betegek a gyerekeink. Már a létező összes gyógymódot kipróbáltam rajtuk, ezek közül leginkább a forró lábfürdő nyerte el a tetszésüket. Lilla lányom rögtön meg is kérdezte, hogy: „Anya! Holnap is fürdőlábazunk?” Másnap egész addig könyörgött, hogy „lábas fürdőzzünk”, amíg megelégeltem a dolgot és készítettem neki egy forró lábfürdőt.

Egy másik alkalommal a fülmelegítős sapkát húztam a fejére, amit egyébként nem igazán szeret. Főleg akkor tiltakozik ellene, ha közben mesét néz és a sapkától nem hall rendesen. Erre megkérdezte: „Anya! Hangítasz?”

Leginkább a felső légúti betegségek fordulnak elő nálunk, sokszor én is megkapok valamilyen vírust a gyerekektől. Karácsonykor sajnos éppen tüdőgyulladást kaptak és az ünnepek a szuri jegyében teltek. Sírás-rívás, vigasztalás, harcok, nem sorolom. Petivel már meg tudtam értetni, hogy ha fáj is az injekció, jelenleg nincs más módja a gyógyulásnak. Semmiképpen nem akartam kórházba menni velük, ezt próbáltam nekik is elmagyarázni. Azt hiszem a fiam már megértette, a lányom viszont még nem. Hanem amikor már jobban érezték magukat, én meg éppen rosszabbul, mert ötpercenként jött rám egy köhögő roham, akkor közölték velem, hogy:”Anya! Neked is kell szuri, nehogy kórházba kelljen menned!”    

Csemetéim általában elválaszthatatlanok, de persze előfordul, hogy hangosan veszekszenek. Egy ilyen alkalommal éppen arról szólt a vita, hogy ehetnek-e a TV előtt vacsorát. Lilla ragaszkodott hozzá, hogy igen, Peti, pedig állította, hogy nem. Álláspontját védelmezve ki is jelentette: „Majd az anya megmondja, mert úgyis ő a főnök!”  

Vég Erzsébet