Mégis cserfes, vagány, egészséges lelkű lánnyá cseperedett. Igazi gyermekkora volt Palotabozsokon, ahol egész nap a szabadban bandáztak a kölykök. Cseresznyét loptak, a töltés oldalában építettek bunkert. Ha csínyt követtek el, a faluban mindenki tudta, "a Pásztory Dórinak biztos benne van a keze". Hihetetlen mennyiségű energiáját az úszásban kamatoztatta, s dr. Petrov Anatolij irányításával Pécsett világsztárrá növekedett. 20 évesen, paralimpiai, Európa- és világbajnok úszónő, világcsúcstartó.

- Aztán a csúcson abba hagyta. Miért?

Mindent elértem az úszásban, amit akartam és új kihívásokra vágytam. Szerettem volna egyetemre járni és bebizonyítani, hogy a medencén kívüli életben is megállom a helyem. A pályafutásom végére picit szűknek éreztem azt a burkot, amelyet az élsport vont körém, annál én sokkal nyitottabb voltam a világra, mint, amit a „faltól falig” életforma adott.

- Nem bánta meg? Nincs egy kis nosztalgikus érzése, ha úszást közvetít?

Átlagban évi kétszer tör rám a gondolat, hogy akár meg is lehetne újra próbálni. Mi lenne ha… Meddig bírnám? Bírnám-e még egyáltalán azt a kötöttséget, de ez az időszak nem a közvetítésekhez szokott kötődni. Amikor az Eurosporton dolgozom, akkor inkább megnyugszom, hogy de jó, hogy még mindig van közöm az úszáshoz, de már nem kell érte napi szinten annyit küzdenem.

- Egy nőnek biztosan nagyon nehéz, főleg tinédzserként, a nagy szerelmek idején azzal a tudattal élni, hogy nem egészen olyan, mint társai. Hogyan dolgozta ezt fel?

Nekem sokkal kevesebb nehézségem volt ezzel, mint sok „ép” barátnőmnek. A magabiztosság nem centiben mérhető, rengeteg vékony, alacsony, magas, gyönyörű nő szenved önbizalomhiányban, holott első ránézésre azt mondanánk róla, hogy semmi oka rá. Lehet, hogy engem kevesebb ujjal, de nagyobb önbizalommal áldott meg a sors, így könnyebb, sőt, számomra kifejezetten vidám „átvészelni” az életet.

- Mi vagy ki segítette a „túlélést”?

Ha jól meggondolom, én több ismerősömnek segítettem átvészelni az önbizalom hiányos vagy problémás tinédzserkort. Nekem a tinédzserkorom az úszásról szólt, amelyben sorra jöttek a sikerek. A klasszikus, nehéz kamaszkor teljesen kimaradt az életemből.

- Ma is fontos a sport az életében? Űz valamilyen sportot?

Időszakosan. Vannak periódusaim, amikor lejárok edzőterembe vagy futni a Margitszigetre, kipróbálok új sportágakat, de túlzás lenne állítani, hogy szerves része lenne a mindennapjaimnak. Lehet, hogy sok mindenkit kiábrándítok ezzel, de elég lusta ember vagyok. Viszont, amikor sportolok, akkor sosem azért, mert valamit el akarok érni vele (ideális súlyt, alakot, ilyesmit), hanem azért, mert élvezem és örömömet lelem benne. Annyi év célorientáltság után jól esik a sport szabadidős jellegét is megtapasztalni.

- Igazából nem szakadt el az úszástól, hiszen kommentátorként dolgozik. Hogyan lett az úszóból kommentátor?

Amikor a visszavonulásomról döntöttem, sőt a bejelentésem sajtótájékoztatójának az időpontja is ki volt tűzve, kaptam egy emailt egy nagyon távoli ismerőstől (még csak nem is barát vagy rokon), amelyben az állt, hogy az Eurosport magyar nyelvű szerkesztősége bővítené a stábját és keres visszavonult, vagy visszavonulását, tervező sportolókat. Na gondoltam, ezt a felhívást nekem írták. Akkor kezdtem az ELTE kommunikáció szakát, érdekelt a dolog, hát megpróbáltam. Megírtam az írásbeli felvételit, behívtak a második körre, majd részt vettem a több hónapig tartó tanfolyamon. Utána következtek a próbakommentálások, amelynek során több sportágban is kipróbáltam magam, de végül az úszás maradt. Varga Ákossal és Szabó Gáborral dolgozom együtt, most már 4 éve és a mai napig nagyon élvezem.

- Ahogy olvasgattam az életéről, úgy éreztem ön egy erős nő.

Igen, ezt szokták rám mondani. Talán túl erős is. Határozott vagyok, öntudatos, makacs és eléggé önző. Mivel elsősorban magamban hiszek és a saját erőmben, ezért nem nagyon függök másoktól, mások véleményétől. Igyekszem ezt erős önkritikával kompenzálni, hogy azért mindig legyen fejlődési lehetősége a személyiségemnek. Van mit faragni rajtam, de jobban szeretem magamat alakítgatni, mint, hogy mások formáljanak.

- Mit javasolna, tanácsolna azoknak, akik hasonló fogyatékkal születek, de nem ennyire erősek, mint ön. Mit tegyenek, hogy tudnak teljes életet élni?

Olyan jó lenne, ha tudnék egy receptet, ami alapján mindenki el tudná fogadni magát, és boldog lenne, de nem tudok. Én magamban hiszek és igyekszem nem másokra hárítani a felelősséget, ha valami nem sikerül az életben. Reálisan kell felmérni a lehetőségeinket, az adottságainkat, a korlátainkat és azokon belül mozogni. Ha elérhető célokat tűzünk ki magunk elé, akkor garantált a sikerélmény, a sikerélmény pedig hozza az önbizalmat, az önbizalom a pozitív kisugárzást, a pozitív kisugárzás pedig az embereket, akik szívesen vesznek körül minket. Ha pedig sok jó ember van körülöttünk, akkor máris sokkal egyszerűbb és boldogabb minden.

- Mondana valamit jövőbeni terveiről?

Előbb utóbb szeretnék családot, és alig várom, hogy anya lehessek, de amíg ennek nem jön el az ideje, addig a tanulmányaimban és a munkámban törekszem a maximumra. Hogy ez konkrétan mit takar, azt inkább majd akkor mondom el, ha már meg is valósítottam a terveimet. Álmaim mindig voltak, vannak és lesznek is, mert azért álmodni kell…

Köszönöm a beszélgetést.

Orbán Erika