Akkor itt az ideje, hogy felébredj, és kezedbe vedd Mátrai Vanda Álomkatalógus című könyvét! Ismerd meg a fiatal írónőt, aki mesél az életéről, hogy miképp született meg novelláskötete, és hogyan hozhat változást ez a könyv sokunk életébe.

Emlékszel arra a pillanatra, amikor először érezted: írnod kell?

11-12 éves lehettem, amikor A Tollaskígyó fiait olvastam, és úgy éreztem, nincs befejezve, legalábbis számomra. Elővettem egy füzetet és befejeztem, ahogy én gondoltam. Ez a legelső impulzus, emlék az írással kapcsolatban. Nagyon szerettem az irodalomórákat, csuklófájásig írtam a fogalmazásokat, de az hogy én író szeretnék lenni, vagy az érzés, hogy mondanivalóm van az emberek számára, az körülbelül 4 éve alakult ki.

Akkor írni is kezdtél…

Utazási magazinnak kezdtem el írni két éve, az más írói műfaj volt. Nagyon szerettem, saját rovatom is volt. De másfajta írásra akartam összpontosítani, lehetőség szerint minél több időt szerettem volna a novellaírásra szánni. Ahhoz, hogy ennek megfelelő mennyiségű időt tudjak szentelni, a cikkírás helyett – ami a szabadidőm jelentős részét kitette – teljes figyelemmel az irodalmi írás felé fordultam.

Tanultad valaha az írást?

Nem. Gondolkodtam azon, hogy talán szükséges lenne egy írói képzést elvégeznem, de ez idáig még nem tettem meg ezt a lépést. Úgy gondolom, hogy jelenleg nem annyira szükségszerű. Ha később annak érzem, meg fogom találni a megfelelő közeget, hogy továbblépjek.

Hogy érzed, megtaláltad a helyed? Elégedett vagy az életeddel?

Igen! – mondja határozottan.

Korábban azonban igazi útkereső voltál…

A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem főiskolai szakán végeztem, majd amikor eljött az idő, hogy kilépjek az életbe, mondhatni „megijedtem”, nem éreztem eléggé felkészültnek magam hozzá. Folytattam tovább az iskolát az egyetemi szakon, összesen 7 évet töltöttem ott el. Azután egy kereskedelmi cégnél helyezkedtem el asszisztensként, most pedig marketing területen tevékenykedem. Itt már használom egy kicsit az írást, már ami a marketing szövegek írását és az emberekkel való kommunikációt illeti. De persze ez teljesen más, mint könyvet írni. Emellett végig élt bennem egy érzés, hogy valahogyan meg kell szólítanom az embereket. Sokáig csak azt kérdeztem magamtól: Vanda, miről akarsz te beszélni?

Kérdő tekintetemre, már folytatja is…

Merthogy belül üresnek éreztem magam, nagyon erős önbizalomhiánnyal éltem akkoriban. El kellett hát kezdenem a félelmeimet ledöntögetni. Egyrészt hogy képes legyek nyilvánosan beszélni, másrészt pedig, hogy felkutassam, van-e odabent valami. Az egyik ilyen kitörési pont, öntréningezés az volt, hogy elvégeztem egy szinkronszínész képzőt.  Emlékszem, amikor először kellett énekelnem mindenki előtt, hatalmas gombóc volt a torkomban. Az éneklés szerintem az egyik legintenzívebb önbizalom fejlesztő eszköz.  Ha az ember képes kiállni és énekelni, nyitott a teste-lelke, teljes összeköttetésben van a másik emberrel. Magas fokán áll a szabadságnak, a nyitottságnak. Az írás ehhez képest sokkal inkább rejtőzködő. Megírom és eldönthetem, kinyomtatom vagy nem, publikálom vagy sem.  Egy másik fontos sarokpont a rádiózás volt, amit másfél évig csináltam. Az már egy erőteljesebb nyitás volt a megnyilatkozás felé, de még mindig csak kérdeztem, és nem a saját véleményemet tártam az emberek elé.  2006-ban kezdődött számomra igazán a megnyilatkozás, amikor egy irodalmi portálra töltöttem fel a munkáimat. Kaptam rá hideget-meleget, ott tapasztaltam meg először, milyen, amikor az ember alkotását bírálják.  Ha az ember produkál valamit, annak hatása van.

Hogy viseled a kritikát? Erőt ad és felhasználod, vagy inkább visszahúzódsz?

Régen körömszakadtáig védtem az igazamat. Mára nyitottabb lettem a kritikára, bár még mindig inkább a makacs kategória vagyok – mosolyodik el -, de sok tekintetben kompromisszumképes. Persze tudom, fejlődni az építő jellegű kritikától lehet, így minden véleményezést örömmel fogadok. 

Mesélj az Álomkatalógusról!

Az Álomkatalógus egy lélekfejlődés története. Egy átlagos emberről szól, aki éli mindennapjait, és nem gondolkodik el az élete miértjein. Az emberek többsége így indul. Én is így voltam ezzel. Csak éltem: elmentem az iskolába, néztem a tévét, vagy olvastam, de nem vettem kezembe a fejlődésemet, nem adtam neki irányt, csak sodródtam. Ez a fiatalember is ezt teszi. A munkahelyén nem érzi igazán jól magát, az emberi kapcsolatai sem túl mélyek, de nem gondolkozik azon, hogy mindez másképp is lehetne. Egyik éjszaka azonban elkezd álmodni, és ebben az álomban történik vele valami. Abban a világban képessé válik arra, hogy megvalósítsa a céljait, megtalálja a küldetését, és elkezd ezen az úton járni. A valós és az álombeli életét párhuzamosan éli, és már éppen kezdene berendezkedni erre a kettősségre, amikor az álombéli élete megszakad. Ott marad azzal a feszültséggel, hogy látja, milyen ember válhatott volna belőle, mi mindent elérhetett volna, ha megfelelően nyitott, magabiztos, céltudatos felnőtté válik. Ezt a feszültséget fel kell oldania ahhoz, hogy képes legyen folytatni az életét. Ennek a feloldásnak, megoldásnak, az ő fejlődésének, belső útjának a története az Álomkatalógus. Azért illik rá, amit az egyik ajánló írt róla: önfejlesztő és irodalmi könyv is egyben, mert egy történeten keresztül látjuk az ívet, hogy miből mivé alakul át az ember.

S, hogy mivé? Azt már csak a következő héten áruljuk el olvasóinknak. Tartsanak velünk akkor is.

Gönczi Tamara