Néhány éve az egyik kolléganőm kezében láttam egy könyvet, ami felkeltette az érdeklődésemet. Dr. Steinberger Saroltáról szólt, akit az első magyar nőorvosként tartottak/tartanak számon. A napokban eszembe jutott és keresgélni kezdtem róla a világhálón. Legnagyobb meglepetésemre azt találtam, hogy ő valóban az első magyar egyetemen végzett nőorvos, de őt pár évvel megelőzte Dr. Hugonnay Vilma, aki – magyarországi képzés hiányában – még Svájcban szerezte diplomáját. Ezután nem kevesebb, mint 18 évet várt arra, hogy Magyarországon is elfogadják azt.

Vilma doktorasszony (Kertész Erzsébet nevezte el őt így egy regényében) egy nagytétényi grófi család ötödik gyermekeként született, 1847-ben. Tizennyolc éves korában férjhez adták egy grófhoz, szilasi és pilisi Szilassy Györgyhöz, akinek három gyermeket szült. Sajnos a házasság nem sikerült, de „természetesen” válásról szó sem lehetett, ezért a grófnő a továbbtanulást látta kiútnak. Ebben az időben a zürichi egyetemen már nők is tanulhattak, a grófkisasszony és grófné 1872-ben - családja beleegyezésével - beiratkozott, és 1879-ben orvosi diplomát szerzett.

A zürichi pályakezdés nem hozott számára svájci karriert, mert a kedvező ajánlatokat elutasította, s 1880-ban hazatért. Itthon azonban diplomáját külön kérelme ellenére sem fogadták el, sokáig csak bábaként tevékenykedett a világhírű szülész-nőgyógyász, dr. Tauffer Vilmos professzor mellett. A doktorasszony a bábáskodás mellett ismeretterjesztő és felvilágosító jellegű könyveket kezdett írni. Amellett, hogy oktatással is foglalkozott, egyik alapítója volt az Országos Nőképző Egyesületnek, hatékonyan küzdött a nők oktatásáért és a nemüknek megfelelő foglalkoztatásért.

1887-ben ismét férjhez ment Wartha Vince vegyészhez (és tanárhoz), ebből a házasságból született a következő évben Vilma nevű lánya. Férje kérésére felhagyott szülésznői gyakorlatával és a továbbiakban elméleti kérdéseknek szentelte életét.

A tanulást nem hagyta abba, 67 éves volt, amikor 1914 augusztusában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot - 1915 augusztusában hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott -, majd a magyar vidék 14 városában szervezett orvosi és betegápolói teendőket egyaránt ellátó betegmegfigyelő állomást.

Vilma doktorasszony 1922. március 25-én hunyt el Budapesten, ahol nevét a XXII. kerületben utca, főváros-szerte pedig iskolák és szobrok őrzik. Az első magyar orvosnő sírja 1980-ig a Rákoskeresztúri temetőben volt, hamvait azután a Kerepesi úti Nemzeti Pantheonban helyezték végső nyugalomra.

Ami pedig utódját, Dr. Steinberger Saroltát illeti, róla sajnos nagyon kevés a fellelhető irodalom. 1875. szeptember 12-én született Tiszaújlakon, jómódú család gyermekeként. A középiskolát magánúton végezte, az érettségit pedig a kolozsvári református kollégiumban tette le. Abban az évben nyílt meg az egyetem kapuja női hallgatók számára is, így a budapesti egyetemen végzett és 1900-ban avatták orvossá. Szülész-nőgyógyászati tanulmányait ezután külföldön folytatta.

Hazatérve a Tauffer-klinikán kezdte meg orvosi működését. Ezután az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) osztályvezető főorvosává nevezték ki. 1944-ig látta el ezt a megbízatást, ezután visszavonult Pesthidegkúti otthonába. 1966. november 24-én hunyt el.

Vég Erzsébet