Kína: Munkaszüneti nap! Hatalmas ünnep!

Oroszország: ott is hatalmas ünnep, bár ott február végén van egy férfi nap, ami nem munkaszüneti.

Dél-Afrika: az itt jelen levő hölgy képviselője az országának,  úgy tudja, van ilyen, de az talán náluk egy másik nap.

Franciaország: tudnak róla, néhányan ünneplik

Svédország: Homályban hallottak róla, és az egyik lány erősen tiltakozott az ilyen lealázó dolgok miatt. Véleménye az, hogy az ilyen ünnepek csak megerősítik a férfiak dominanciáját.

Nigéria: nem is hallottak róla.

És mit jelent ma, nekem, nekünk a nőnap?

Virágokat, előző napi pogácsa (kókuszgolyó, meggyes lepény, almás pite stb. stb. stb.) sütögetést, hogy legyen mivel megkínálni a köszöntőket.  Bonbont, ha a köszöntő heves természetvédő, de persze a bonbonból a nő szinte soha sem eszik, mert vagy fogyózik, vagy utálja a nugát krémet, vagy mivel udvarias akar lenni és végigkínálja vele a köszöntőket, neki nem marad egy sem. Koccintást, fél munkanapot – jobb helyeken, állami szférában dolgozóknak – nőnapi svédasztalt, vagy vacsorát, kizárólag férfipincérekkel. Szakszervezetis ajándékot: köcsögöt, konyharuhát, manikűrkészletet, edényfogót stb. és egyéb ezer és ezer „kedves” szuvenírt. Kedves szavakat a kedvestől. Kedves szavakat egy kedvesnek látszó embertől. Mosolyt a szomszédtól és a hentestől (bár a hentesem mindig mosolyog rám, lehet, hogy kedveli a humorom, nem nőnapon is). Ünnephalmozódást, mivel a névnapom két nappal van nőnap után, így általában a családom csak egy virágcsokrot hoz. Pech! De nem számít! Nem ez számít! Hogy akkor mi is?

Hogy a nagy ünneplésben általában a nők csak zavartan pislognak egymásra és maguk sem nagyon tudnak mit kezdeni a fennkölt arcot vágó kollegákkal? Akkor mi is számíthat? Az év másik, 364 napján? Talán az, hogy a főnök ne küldje vissza a titkárnőjét már másodszor a kávéval, mert most meg az a baja, hogy túlságosan kihűlt! Talán az, hogy nyolc hónapos terhesen a metróban, ne a 75 éves nénike álljon fel átadni a helyet, mert a bőrtáskás, öltönyös „úriember” annyira elmerült a facebook-ozásban. Talán úgy, hogy néha mosogassanak el este kilenckor helyettünk, vacsorafőzés (mosás, gyerek kikérdezés, kutyaetetés stb.) után. Talán, hogy néha masszírozzák meg a talpunkat, csak úgy, nem kérésre, nem viszonzást várva!

Hogy egy napra nő lehessek, lehessünk! Nem feleség, nem anya, nem nagymama, nem testvér, nem főnök, nem beosztott! Hogy az a nap csak rólam, rólunk szóljon, hogy egy napra legyen, egymásutánban időpontom a fodrász, a körmös és a kozmetikushoz. Hogy vehessünk lelkiismeret-furdalás nélkül meg egy szemtelenül drága melltartót, ami nem annyira csodálatos és gyönyörű, hanem egészen egyszerűen csak kényelmes!

Hogy csak létezzünk a világba! Nőként! Feladatok és kötelezettségek nélkül, nőiességünk teljes tudatában!

Hogy ez a nap lehetne akár nőnapon is?

Talán, majd jövőre…..

Madarász Ildikó