A nagy elődök, Thomas Mann, Martin du Gard és Galsworthy nagy ívű mintázatai, lenyűgöző vállalkozásai a huszadik század utolsó harmadában is ihletet adnak, s ebből az ihletből a Ferenc, a Rácz-Rassay és a Káldy család tablóképszerű történetének vonulatai bontakoznak ki.

A történet az első háború előtti években kezdődik, átível a két háborún és 1956 előtt zárul. A regényt olvasva önmagunkról is többet tudunk meg. Kiderül, hogy ma, a XXI. század második évtizedében, a gazdasági válságok, a szétesni készülő világok, a szétziláltság háborúiban, vannak-e még elsírni való könnyeink, van-e bennünk vágy, hogy sokadszor is szembesüljünk a szembesülhetetlennel, a két háború még mindig fájó, el nem felejthető sebeivel, az önmagát ismétlő történelem tragikumával, a mások megsemmisítésére szinte azonnal kész emberi gonoszsággal, az újra meg újra megjelenő pusztításvágy őrületével. Megtudjuk, hogy készek vagyunk-e még, van-e még lelkünk és szemünk befogadni olyan csodálatosan megkomponált jeleneteket, amelyek a leginkább az Andrzej Wajda Nyírfaligetében látott képekhez hasonlíthatók, ama híres képhez, amelyen Olbrychski nyírfát ölel fájdalmában. Megtudjuk, van-e bennünk elég érzékenység egy ilyen nagyformátumú vállalkozás szereplőinek csodálatos-meghökkentő átváltozásaira, az erős nők portréira, a gyengeség-gyengédség pillanataira? Elhisszük-e az emberi-emberséges gesztusok, az örök emberi érzések csodáit, azt, hogy sokadszor is bebizonyosodik: nem élhetünk nélkülük. Elindulunk-e a szereplőkkel, és velük tartunk-e, hogy azután annyira hozzánk nőjenek, hogy el sem akarjuk elengedni őket?

Ami értékes, nem adja magát könnyen: ez a regény is kiköveteli a jussát, s annak, akitől ezt megkapja, gazdag és eredeti gondolatokat, felejthetetlenül szépen megkomponált képeket ajándékoz.

Orbán Erika