Kreatív írást és újságírást tanít a Curtain egyetemen. Liz író, újságíró és rádiós műsorvezető, eddig számos könyve jelent meg társadalmi témában és több díjat is kapott mind a rádiózás, mind a nyomtatott médiában végzett munkájáért. “Liz olyan területét műveli az írásnak, melyet csak nagyon kevesen; az ötvenen felüli nőknek ír. A legtöbb magazin a nőkkel csak negyven éves korukig foglalkozik. Majd miután betöltik az 50-et, mintha nem is léteznének többé – vagy csak úgy emlegetik őket, mint a kíváncsi öregasszonyt a szomszédból, vagy mint a parancsolgató anyóst. Líz elszántan küzd annak bemutatásáért, hogy ma a középkorúság nem azt jelenti, hogy a nők eltűnnek a süllyesztőben”. – mondta valaki az írásait méltatva.

Liz mindenekelőtt köszönöm, hogy időt szakítasz ránk. Sajnos mi Magyarországon nem sokat tudunk rólad. Mondd, egész életedben író, újságíró akartál lenni?

Tizenhat éves korom óta akarok író lenni, de a szüleim azt gondolták, nem élek meg majd az írásból. Ezért titkárnő lettem, később megtaláltam a módját annak, hogy újságíró legyek, és még később, - ötven évesen - elkezdtem könyveket írni.

Azt olvastam, hogy a könyveidben főként a negyven feletti nők szerepelnek. Miért? Miért pont róluk írsz?

Ez így nem egészen igaz. Azért kezdtem el az idősebb nőkről írni, mert úgy tűnt, a népszerű regények nem nagyon adnak főszerepet e korosztálynak. Az összes könyv a fiatalabbakat szerepelteti, én nőkről akartam olvasni, akik olyanok, mint én. Akiknek érdekes, tartalmas életük van és megteremtik lehetőségeiket ebben a korban is. Tizenkét évvel ezelőtt, ötvenhat évesen kezdtem el írni a könyveket, és azt tapasztalom, hogy az 50 és 100 év közötti nők kedvelik ezeket. Olyan könyveket akarnak olvasni, melyekben magukra ismernek. Rengeteg könyv van a húszas éveikben járó nőkről, egészen a negyvenes éveikben lévőkig, de azok a dolgok, melyek az ötvenedik életévét betöltött nőt érdeklik, foglalkoztatják, azok teljesen mások. Megpróbálok a valós életre koncentrálni és teljes, illetve érdekes karakterekkel megtölteni a történetet, olyanokkal, akik pozitív módon állnak korukhoz.

No és a fiatalok? Fogsz róluk is írni?

Szerepelnek a könyveimben fiatalok is, csak nem ők a főszereplői a történetnek. Rengeteg könyv, tv program, film és szappanopera van, melyekben a fiataloké a főszerep, én megpróbálok valami mást csinálni. Megpróbálom az idősebbekre irányítani a figyelmet azzal, hogy róluk írok. Amíg a fiatalok a már említett helyeken játszanak főszerepet, addig az én könyveimben soha nem rájuk fókuszálok. Az a tervem, hogy addig írok az idősebb generációról, amíg csak bírok.

Mondanál valamit a jelenlegi munkádról?

Olyan könyvet írok most, melyben három nő és egy férfi szerepel, ráadásul nem megszokott körülmények között találkoznak. A legidősebb nő majdnem hetven éves, a másik kettő 58 és 60, míg a férfi az ötvenes évei elején jár. A szereplők idegenek egymásnak és véletlenül kerülnek össze, miközben azon fáradoznak, hogy életet leheljenek egy haldokló üzletbe. A történetben arra keressük a választ, hogy ők hogyan fedeznek fel bizonyos dolgokat önmagukban, megszokott életterükön kívül élve. Ez a négy ember egy levendulát termelő farmon van dél-nyugat Ausztráliában. A hely és a környezet, valamint a többi ember társasága a katalizátor, ami segít nekik szembenézni saját életükkel.

Tagja vagy egy nemzetközi nőszervezetnek is...

Igen, az 5W – (Szabad fordításban: Isten Hozta Önöket Hölgyeim a Nagyvilágból), egy nagyszerű szervezet, amely elősegíti, hogy a nagyvilágban élő nők barátságokat kössenek, s találkozhassanak egymással utazásaik alkalmával. Ha valaki tagja ennek a szervezetnek, utazása esetén találkozhat más országbeli nőkkel, esetleg ebédelhetnek, vacsorázhatnak együtt, sőt szállást is adhatnak egymásnak. Így a legkönnyebb megismerni egy másik ország kultúráját, életmódját. Hiszem, hogy az ilyen szervezetek, mint az 5W nagyon fontos szerepet töltenek be abban, hogy kapcsolatokat építsünk szerte a nagyvilágban és ez által sokkal, jobban megértsük egymást. Természetesen találkozhatunk néhány nagyon szörnyű nővel is, de ez elkerülhetetlen.

Miért érezted úgy, hogy számodra is fontos belépni ebbe a szervezetbe…

Azt gondolom, egyre globalizálódó világunkban komoly problémát okoz, ha nem törekszünk arra, hogy kilépjünk a világba, kapcsolatokat teremtsünk más emberekkel, más országokban. Én személy szerint nagyon élvezem, amikor találkozom más nemzetiségű nőkkel, s hallgatom nézőpontjukat, történeteiket az életükről és reményeiket a jövőről. Mindannyian rendelkezünk józanésszel, ennek ellenére sokkal egyszerűbb arra fókuszálni, ami elválaszt bennünket, ahelyett, hogy mi tart össze. 

Mit üzensz az olvasóknak?

Azt szeretném mondani, hogy véleményem szerint a nyugati országokban, különösen, mint amilyen az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, vagy Ausztrália túlságosan arra összpontosítunk, hogy fiatalok maradjunk. Különösen igaz ez a nőkre. Sokkal jobban el kellene fogadnunk a korunkat, s megragadni azokat a lehetőségeket, melyeket az adott korunk nyújt számunkra. Ha hatvan évesen megpróbálunk úgy kinézni, mint ha harminc vagy negyven évesek lennénk, elveszítjük a lehetőségét annak, hogy élvezzük adott korunk előnyeit. Hazudunk önmagunknak és mindenki másnak arról kik, és milyenek vagyunk valójában. Ez a lehető legrosszabb választásunk. Teljes mértékben ki akarom élvezni minden napom, felfedezvén minden meglepetést és örömet éppúgy, mint a nehézségét annak, hogy öregszem.

Liz weboldala: http://www.lizbyrski.com.au/

Köszönöm a beszélgetést.

Orbán Erika