Jessica Londonban született és ott is él az írás és a zene kettős bűvöletében. Kíváncsiságom csillapítandó beszélgetek most Jessica - val a munkájáról, az életéről, s természetesen a könyvéről.

- Jessica, elolvastam a könyvet, s egy kérdés motoszkál a fejemben; miért egy Magyar cigánylányról írtál? Létezik egyfajta kötődés hozzájuk vagy pusztán egy egzotikus témaválasztásról van szó?

- Feltétlenül van egy fajta vonzalom, melynek túlnyomó részét a zenének köszönhetem. Hosszú idő óta elbűvöl a Magyar zene. A könyv megírásának gondolata abból ered, hogy rádöbbentem a 19. százas összes nagy zenésze Magyar volt. Hogy csak néhány példát mondjak, Joachim József, Auer Leopold illetve Hubay Jenő. Ugyanakkor létezik egy teljesen másfajta tradíció ugyanarra a hangszerre, ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben; ez pedig a cigány zene. Egy stílus, melyet ma is hallunk és olyan jeles képviselői vannak, mint Lakatos Róbert vagy Sánta Ferenc. A könyv középpontjában a hegedű áll, illetve a feszültség és a vonzódás a klasszikus és a cigány zene között.

- A Magyar táncok a harmadik köteted. Mi késztet az írásra?

- Nehéz ezt megmagyarázni. Egész életemben írtam, mindig is tudtam, hogy az írás az, amivel foglalkozni akarok. Annak ellenére írok, hogy tudom; erősnek kell lenni az összecsapásokhoz, és hihetetlen ellenkezéseken kell úrrá lenni. Ha írok boldog vagyok. Ha nem írok, nem vagyok boldog. Fogalmam sincs miért van ez így. Kiváltságosnak érzem magam, hogy abból élek, amit szeretek. – Élvezem, ahogy csűröm-csavarom a történetet, élvezem az újságírást, és azt, hogy néha színpadra is írok. Óriási hálával tartozom mindenkinek, – különösen a férjemnek -, aki mellettem állt és bátorított.

- Miért pont egy hegedűművész a főszereplő, ez valamiért fontos volt a számodra?

- Igen, nagyon. A hegedű a kedvenc hangszerem és olyan elfogult vagyok vele szemben, ami már majdnem egy enyhe fetisizálásnak felel meg. Az első szerelmem egy hegedűművész volt, ő most a legrégebbi és a legközelebbi barátom is, én pedig feladtam, hogy valaki máshoz menjek feleségül. A férjem az első hegedűs a Londoni Filharmonikusoknál. Sajnos nem vagyok elég tehetséges, hogy önmagam is játsszak ezen a hangszeren, bár tizennyolc éves koromig jártam hegedűórára. Nyilvánvalóvolt a számomra, hogy a Magyar táncok - nak egy hegedű áll majd a középpontjában, és ennek a jelenléte valami újfajta módon ha majd a képzeletemre…

- Jártál már korábban is nálunk,  vagy csak a könyv miatt jöttél?

- Nem jártam korábban Magyarországon, csak miután eldöntöttem, hogy megírom ezt a könyvet. Viszont ismertem számos Magyar embert, itt Londonban, és hosszú idő óta vágytam ellátogatni Budapestre. Nem csak azért, mert néhány zenész barátom ott tanult a Liszt Ferenc Akadémián, melyre csodálattal emlékeznek. Hanem mert óriási tisztelet éreztem a magyar zenészek iránt, akik tinédzser korom óta teljesen elbűvöltek. Szerencsés voltam, hogy tizenhat évesen megismerhettem Schiff Andrást, és különösen büszke vagyok arra, hogy támogatta a Magyar Táncok megjelenését. Amikor Magyarországra mentem felkeresni a magyarországi helyszíneket, azonnal a magaménak éreztem őket. Ez egyáltalán nem volt meglepő a számomra. A mai napig különös örömmel tölt el, ha meghallok valakit magyar akcentussal angolul beszélni. Azonnal otthon érzem magam.

- Ahogy olvastam a könyved, úgy éreztem sokat tudsz a magyarokról, a cigányokról, a szokásokról. Sokat foglalkoztál velünk?

- Igen! Először is sokat olvastam, és elég szerencsés is vagyok, hogy csodálatos Magyar barátaim legyenek mind Londonban mind Budapesten, akiket megkérhettem, hogy olvassák el a kéziratom és segítsenek benne. Sok segítséget kaptam a Londoni Magyar Kulturális Központtól, és a barátnőmtől Norton Évától, aki  egy Brit – Magyar Szövetséget vezet. Ha most itt felsorolnék mindenkit, aki volt olyan kedves és válaszolt a kérdéseimre, elmesélte a történetét, vagy kijavította a magyar helyesírásom, azt hiszem nem lenne elég rá az egész interjú!

- Angliában már kapható a könyved. Milyenek a visszajelzések?

- Egyenlőre még nincs belőlük túl sok, a papírkötés épp most jött ki, a keménykötésből pedig csak keveset nyomtattunk, azt is főleg a könyvtárak számára. De számos magazinban jelent meg ismertető, és úgy tűnik kedvelik majd… A BBC zenei magazinja azt mondta “igazán nagyon nehéz letenni a könyvet” ami nagyon örömteli érzés. A legnagyobb elismerést mind közül Schiff Andrástól és két jól ismert Angol regényírótól, Marin Daviestől és Katie Efordetől kaptam. Utóbbiak mindketten óriási mértékű támogatást  illetve segítséget nyújtottak végig a könyv írása alatt. Remélem, majd nem szakmai lapokban is jeleneik meg több ismertető a könyvről, hiszen a regény nem egy szűk réteg számára készült. Ez a történet nem csak a zenéről szól, hanem a szerelemről, a családról és az önmagadra találásról. Végül egy rasszista ellenes szál is fellelhető a történetben, mely egyre időszerűbb és fontosabb.

- Mikor olvashatjuk magyarul a könyvet?

- Örömmel jelenthetem, hogy a Kossuth Kiadó szerződést kötött erre a könyvre, és ha minden igaz karácsonyra meg is jelenik a fordítás.

- Jessica, üzensz valamit az olvasóknak?

- Nagyon remélem, hogy tetszeni fog majd a könyvem … és azt is remélem, hogy hamarosan megjelenik egy CD hegedű muzsikával különös kiegészítőjeként a könyvnek. A CD-t egy barátom Philippe Graffin, a kiváló Francia hegedűművész készítette, akinek szintén vannak Magyar gyökerei. Jövőre készül el a könyv Holland és a Román fordítása, és van némi érdeklődés a filmjogok után is… Akit érdekel számos információt talál a könyv Web oldalán, www.hungariandances.co.uk vagy az én Web oldalamon, www.jessicaduchen.co.uk. Illetve a blog oldalamon is, http://jessicamusic.blogspot.com.

Köszönöm a beszélgetést.

Nagyon szívesen és én is köszönöm.

Orbán Erika